Észrevesszük –e a ventilációt? :)
Egész sokszor jön elő mostanában a coaching üléseken, hogy a coacheek nagyon nagy érzelmi fókuszt adnak olyan eseményeknek, ahol sem a helyzet, sem a személyes kapcsolat fontosságából ez nem kéne, hogy adódjon. – Ezért piszkáljuk meg itt is most picit ezt a témát. :)
Mi történik ventiláláskor? Beszélünk, beszélünk,- nagy érzelmi intenzitással, nagy beleéléssel, mindegy hogy az épp’ öröm, vagy panasz, vagy bánat, nagyon sürgősnek érezzük, hogy megosszuk valakivel. Meg akarunk szabadulni a nyomástól… és előfordulhat, hogy ha nem a megfelelő embernek kezdjük mondani a dolgainkat, egyszerűen átrakjuk a másikra a bennünk lévő, feszkót okozó dolgokat. Csökken a nyomás bennünk – elértük, amit akartunk, felszabadultunk. De mi történik a másik emberrel? Ha a megfelelő embert használtuk ventilálásra, aki kellő önismerettel és tudatossággal rendelkezik, akkor semmi rossz, hiszen empatikus módon meghallgat, szükség esetén támogat minket.
Rossz esetben viszont, magára veszi a dolgokat. Azokat a dolgokat, amik valójában nem róla szóltak, hiszen egy másik ember érzései vele, valaki mással, vagy egy helyzettel kapcsolatban. A coaching segít tisztába tenni ezeket a dolgokat, segít észrevenni a ventilációt, és megválaszolni a kérdést: „Kié a probléma?” :)
Hozzászólás írása