Mikor sikeres egy coaching ülés? Mikor sikeres maga a folyamat? Hogy érzi magát közben a coachee? Hogyan érzi magát közben a coach? Mi utal arra, hogy valami történik? Kinek mi a felelőssége abban, hogy esély legyen a sikeres folyamatra? Mi utal arra, hogy sikerült a kapcsolódás? Miben másak az érzetek az első, a második, az x-edik találkozón? Hogyan épül fel, bontakozik ki, és zárul le egy folyamat? Mi van akkor, ha nem épül, ha nem bontakozik ki?
Érdekes dolgok ezek, nagyon sokféle módon meg lehet fogni ezt is, mint mindent. Talán a leginkább magától értetődő érzés nálam, a feltöltöttség az ülések után.
Témától, mélységtől függetlenül, ha az ülés közben az energiaszint magasabb lesz mindkettőnkben, az mindenképp jó jel. Ha mindketten beleadjuk magunkat a folyamatba, akkor tud valami közös dolog megszületni. Ha a coachee igazi helyzeteket, igazi problémákat, és valós elakadásokat hoz, a coach pedig az ezekkel való munkában megfelelő tanulási légkört tud biztosítani, akkor mindketten érezni fogják, hogy elkezdtek történni a dolgok. Ilyenkor a folyamat hatására egyre inkább megjelennek azok az új helyzetek a mindennapi életben, ahol a felismeréseket alkalmazhatja a coachee, a kihívások egyre nagyobbak lesznek, kézzelfoghatóvá válik a fejlődés. Az én felelősségem abban, hogy a folyamat sikeres legyen, hogy biztosítsam azt a közeget, azt az önmagadról szóló tanulási légkört, ami a fejlődés felé viszi. A Te felelősséged pedig az, hogy a legnehezebb témákat hozd magaddal. Ha nem ezt teszed, nem lesz kapcsolódás, nem lesznek érdekes ülések, nem lesz igazi változás, nem lesznek új helyzetek, és valójában, az egész ülés okafogyottá válik. Fontos, hogy adjunk egymásnak visszajelzést. Te hogy látod, a folyamatot, a működést, a működésed, mennyire alakult ki a bizalom? Fontos, hogy te is építsd be a tőlem kapott visszajelzéseket. Mi működik kettőnk kapcsolatában, mik a félelmek? Ha mindketten hozzuk a saját részünk a tőlünk telhető legnagyobb mértékben, óriási energiák szabadulnak fel, és igazán nagy esélyünk lesz a valóban eredményes együttműködésre.
Igen, van olyan, hogy nincs kapcsolódás. Ilyenkor a coach felelőssége, hogy felhívja az ügyfél figyelmét erre. Hogy vagy köztük, vagy az adott életszakaszban, vagy a változás iránti elkötelezettség mértéke miatt jobb, ha jelenleg nem erőltetik a kapcsolódást. Máskor esetleg egyszerűen mással kell megnézni. Én onnan szoktam ezt érezni, hogy unatkozom. Ha pedig unatkozom, az azt jelenti, hogy semmi személyes, és valós nem történik köztünk. És ez nem jó. Egyikünknek sem. Jelenleg nincs dolgunk egymással, ha ezen legkésőbb a második ülés végéig nem sikerül változtatnunk.
A helyzet ellentettje ugyanúgy igaz. Imádom, amikor várom az ülést, amikor kíváncsi vagyok, mi történt az elmúlt találkozó óta, mert tudom, hogy történnek a dolgok a coacheeban és a coacheeval a folyamatunk hatására, egyre több irány, út és lehetőség körvonalazódik. És amikor te is alig várod, hogy megoszd velem a tapasztalataidat, kétségeidet, ötleteidet, hogy haladhassunk tovább. :) Ezekből az egymásra találásokból nagyon jó és hasznos dolgok születnek, amik sikerélményt adnak, – mindkettőnknek. :)
Hozzászólás írása