Élünk. Változunk. Változtatunk. Új emberek, új célok jönnek az életünkbe. Bár tartunk a változástól, belevetjük magunkat az újba. Van lendület, kitartás, öröm, haladás. Minden olyan érdekes. Egy darabig…aztán megtorpanunk. Haladunk, haladunk, de nem olyan ütemben mint szeretnénk…vagy mégse jutunk sehova? Hol marad a siker? Jó úton járunk? Hol van már az eredmény. Elbizonytalanodunk… Hol kisebb, hol nagyobb hullámvölgyekbe keveredünk, és visszatalálni az utunkra sem mindig ugyanolyan ütemben megy. :) Nem baj. Különbözünk. Egymástól is. És saját magunktól is a különböző élethelyzetekben. Ami időnként gyorsan megy, az egy másik szakaszban irtó nagy erőfeszítéseket igényel.
Mely’ változások a legmacerasábbak? Talán azok, ahol az egész identitásunk, a korábbi kapcsolati mintáink felülíródnak egy új írány, egy új cél érdekében. Ahol a hit, a bizalom, az önbizalom, az álhatatosság a legfontosabb támogatóink, mert a látványos eredmény várat magára és közben egyre több, számunkra fontos és kevésbé fontos ember figyeli, hogy máshogy működünk. Van, akit bevontunk a miértekbe, a célokba, a vágyakba, van akiket nem. De alapvetően nincs kedvünk magyarázkodni, hogy miért nem úgy csináljuk a mindennapjaink, ahogy ők korábban megszokták. Annyival egyszerűbb lenne a régi módon működni. Mindenki békén hagyna. Vagy annyival egyszerübb lenne, ha fel tudnák mutatni, hogy ezt szeretném, ezért csinálom, elértem. Akkor is mindenki békén hagyna. És legfőképp’ a saját kétségeink is békén hagynának minket. Nincs szükségünk a világ okéjára a megváltozott működésünkhöz, mégis nagyon nagyban tud segíteni, vagy nehezíteni a midennapjainkon azoknak az embereknek a hozzáállása, akik az életünk részei, nem mindegy, hogy a bennünk lévő hitre vagy szkeptikusságra erősítenek rá.
Olyan rövid az idő az új mintákkal. És olyan könnyű lenne visszahőkölni. Annyit változtunk, és közben nem változtunk semmit. Mindkettő igaz, és összezavarodunk. Elbizonytalanodunk. Van hogy csak pillanatokra, van hogy hosszabban.
Régi emberek, régi minták, régi utak, régi működés, ismert kapcsolódási formák. A pár hónapos újdonságoknak esélye sincs felvenni kesztyűt a több évtizedes működésekkel. Vagy mégis van esélyük csak jobban kell figyelnünk? Magunkra, az érzeteinkre, a miértekre, a hogyanokra, a számunkra fontosakra, a támogató és igényelt visszajelzésekre…
Jönnek a megmérettetések. Hogyan ne hajoljunk el? Hogy haladjunk a saját életünkben a saját céljaink felé úgy, hogy közben a régi kapcsolataink ne veszítsük el. Az a kapcsolat, ami sémákon működik megsínyli, ha valaki nem a megszokott módon működik benne. Az a kapcsolat, aminek az alapja a valódi szeretet és a támogatás erősödni fog, új utakat talál egymáshoz. Ha szeretlek, ha fontos vagy, látom rajtad, hogy küzdesz. Hogy haladnál, hogy elakadsz, hogy rengeteg erőfeszítést teszel ezen az új úton. Látom, hogy el vagy foglalva a saját démonaiddal. Nem akarok még több terhet tenni rád azzal, hogy csak a megszokott működést fogadom el tőled. Szeretlek. Támogatlak. Tanuljunk meg kapcsolódni egymáshoz ebben az új életszakaszban is. Keressük meg, hogy a változásod, az új céljaid által, hogy erősödhet a mi kapcsolatunk. Ha fontosak vagyunk egymásnak meg fogjuk oldani. Nem a kapcsolat minősége lesz más, maximum a működési módja. Bizz bennem. Bizz magadban. Bizz a kapcsolatban. A legtöbb, amit tehetsz értem és magadért, hogy utat mutatsz. Hogy erős vagy. Kitartsz. A bizonytalanáságok ellenére is hiszel magadban. Figyelem az utad, támogatom, büszek vagyok rád, ha igényled, segítelek, visszajelzek, de teret hagyok neked. Köszönöm, hogy példa vagy. Példa arra, hogy én is merjek, akarjak, tudjak változtatni, hogy az én életemben én is közelebb kerüljek a saját céljaimhoz. Nem biztos, hogy a céljaink ugyanazok. De én tisztelem és támogatom a tiedet. Ne amortizáld az eredményeidet, azért hogy a megszokott módon működjünk. Hidd el, hogy tudunk máshogy is. Ne kicsinyeld le a lépéseidet. Ne sürgesd az eredményt. Ha elveszted a fonalat, vedd fel újra. Az elég erős, elég fontos kapcsolatok újjá épülnek, hiszen újjá építitek őket. A bevett sémák, amik pedig csak egyhelybe ragasztottak ki fognak épülni. Nem egyszerű a változás. Bizz magadban.
Higgy magadban. Nem vagy egyedül.
“Az igazi várakozás pedig nem egyéb, mint szüntelen átváltozás. Aki elkezd várni, nem egészen ugyanaz, mint akihez a várt eredmény elérkezik. Vagyis nem a várakozás tárgya változik meg az időben, hanem mi magunk.” Müller Péter
Hozzászólás írása